Szurokfű
A szurokfű közkedvelt fűszernövény, amelyet első sorban az olasz ételek hordoznak. Köhögéscsillapításra, parazita fertőzés esetén, asztma, reumás ízületi gyulladás esetén alkalmazható.
A szurokfű közkedvelt fűszernövény, amelyet első sorban az olasz ételek hordoznak. Köhögéscsillapításra, parazita fertőzés esetén, asztma, reumás ízületi gyulladás esetén alkalmazható.
A világ trópusi országaiban mindenütt megtalálható a tamarind fa, amelynek gyógyító termését és levelét évszázadok óta ismerik. Az indiai ayurvéda medicina emésztési panaszokra, a jávai népi gyógyászat maláriás láz orvoslására használja. Emellett antiszeptikus (fertőtlenítő) tulajdonságai, valamint kissé kesernyés, fanyar íze miatt a trópusokon italként fogyasztják. Hazánkban a széklet lazítására, hashajtásra alkalmazzák.
A tárkony világszerte elterjedt fűszernövény, hazánkba Erdélyből került be. Nem csak ételkészítéshez, kozmetikai cikkek előállításához, hanem vizelethajtásra, görcsoldásra, étvágyfokozásra is adható.
A tárnics a gyógyszeripar egyik legfontosabb keserűanyagot képző alapanyaga. Nem csak epeserkentésre és étvágyjavításra, hanem lázcsillapításra, fertőzések kezelésére is alkalmazható, bitter tonic.
Az ausztrál őslakosok népi gyógyító praktikái között évezredek óta szerepel a teafa. Levelének fertőtlenítő, gombaellenes hatása már akkor is ismert volt. A teafa hatóanyagai napjainkban is számos formában, kozmetikumokban, étrend-kiegészítőkként, stb. hozzáférhetők.
A tejoltó galaj hazánk szinte minden legelőjén megtalálható. Vízhajtó hatása miatt a népi gyógyászatban húgyúti fertőzések kezelésére, bokaduzzanatra alkalmazták. Külsőleg a bőr betegségeire, sebeire adták.
A tengerparti sás szárított gyöktörzsét régen a szifilisz kezelésére alkalmazták. Erőteljes vértisztító, vizelethajtó, méregtelenítő hatásokkal rendelkezik. Napjainkban már csupán a népi gyógyászatban található meg.
A közönséges tiszafa hazánkban is megtalálható, erősen mérgező növény (termése kivételével). Napjainkban csak a gyógyszeripar és a homeopátia alkalmazza.
A tök őshazája Észak-Amerika és Mexikó. Egyes feltételezések szerint ismerete 5500 éves múltra tekint vissza. A modern kor herbalistái a tökmagolajat prosztata és a húgyutak védelmére javasolják.
A kocsányos tölgy a bükkfafélék családjába tartozik. Cseranyag tartalma révén összehúzó tulajdonsággal jellemezhető, ezért külsőleg sebek, aranyér, végbél berepedés, száj-, ill. torokgyulladás kezelésére alkalmas.
A tövises iglice a szántások gyomnövénye, a birkák és marhák csemegéje. Vízhajtó tulajdonsággal rendelkezik. A népi gyógyászat vesekő hajtásra, hólyaghurutra, köszvényre, reumára alkalmazta.
A tőzegáfonya antibakteriális hatást vált ki, amely leginkább a húgyutak fertőzéséért felelős E. Coli baktériumra irányul. Különösen változókorban gyakrabban jelentkező húgyúti fertőzésekkel szemben nyújt védelmet.