Erdeifenyő

Latin név: Pinus sylvestris

Népies név: gyantásfenyő, burfenyő, fehérfenyő, fáklyafenyő, burfa, topolyafa

Angol név: Scots pine

Növényi tulajdonságok: A fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó, 45m-re növő fa. 7cm hosszú, gömbölyű tobozzal rendelkezik. Homokos talajon, meszes sziklákon él, erdőket alkot.

Hasznos rész: fiatal hajtásai, illóolaja (tűlevelekből, hajtáscsúcsokból, ágakból), fenyőkátrány, fenyőgyanta

Előfordulás: Szerte Európában

Hatóanyagok: illóolaj, pinén, kamfén, limonén, pinikrin, bronil-acetát, mircén, keserűanyag, fenol, krezol

Hatások: Fokozza szervek, szövetek vérellátását, javítja az anyagcserét, csökkenti a krónikus gyulladásokat (hörgőkben, ízületekben), antibakteriális.

Javasolt: reumás ízületi fájdalomcsillapítás, köhögés, légúti gyulladások, ekcéma kezelésére, valamint a bőrbe dörzsölve vérkeringés fokozásra.

Ellenjavallt: Szamárköhögés, asthma bronchiale esetén illóolaja nem alkalmazható

Homeopátiás alkalmazás: reumás ízületi fájdalmak, ekcéma, hörghurut esetén

Érdekességek:

1. A fakátrányból lámpába való olajat és cipész-szurkot állítottak elő.
2. A borostyánkő az erdeifenyő gyantájából alakul ki.
3. A gyantával történő száraz füstölés vagy párologtatás a levegő fertőtlenítésére használható.

Receptek:

1.         Fürdő: fenyőszurok 37-38 C-os vízben, 10-20 percig, majd 30-60 perc pihenés