Árnika

Latin név: Arnica montana

Népies név: Szent János virága, anyagyökér, kappanőr, hájvirág, Máriafű, Luciánfű, olasz utifű

Angol név: Leopard’s bane, wolf”s bane, mountain tobacco, mountain arnica

Növényi tulajdonságok: A fészekvirágzatúk (Asteraceae) családjába tartozik, 20-60cm-re nő. Réteken, mocsaras vidéken, mezőkön és hegyi legelőkön fordul elő. 

Hasznos rész: gyökere, levele, virágja

Előfordulás: szerte a világon, főleg Dél-Európában

Hatóanyagok: szeszkviterpének, flavonoidok, illóolaj

Hatások: antibakteriális, gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, trombózis-gátló

Javallat: vérömlenyek felszívódásának gyorsítására, zúzódások, rándulások, ízületi gyulladások csökkentésére, fájdalomcsillapításra, rovarcsípések ellen, szájüregi gyulladásokra; belsőleg étvágyjavításra, epeserkentésre

Ellenjavallt: belsőleg nagy mennyiségben mérgező. Vérző sebbe, szemkörnyékre, szájra, nemi szervekre tilos adni

FONTOS: Hosszabb idejű külső alkalmazása esetén, a bőrön ekcéma alakulhat ki

Homeopátiás alkalmazás: vérzéscsillapításra, sportártalmak kezelésére, ijedtség, sokkos állapot esetén

Érdekességek:
1.    Szárított leveleiből pipadohányt is készítettek
2.    Erőteljes illata miatt az állatok nem kedvelik
3.    Németül „esésfűnek” nevezik, amely utal a balesetek, sérülések árnikával történő, hatékony gyógyítására

Receptek:
1.     borogatás: 4 teáskanál szárított árnikavirágot 2,5dl forró vízbe teszek, majd 10 percig állni hagyom és leszűröm. A lehűlt főzetet vászonkendőre öntöm és a fájó testrészre teszem legalább 2 órára.