Latin név: Taxus baccata
Népies név: tiszafenyő
Angol név: Yew
Növényi tulajdonságok: A tiszafák (Taxaceae) családjába tartozik, fésűs, kétsoros tűlevelekkel rendelkezik, 15-30 méterig nő.
Hasznos rész: friss hajtások
Előfordulás: Európában, Délnyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában őshonos
Hatóanyagok: cianogén glikozidok (taxifillin), diterpén alkaloidok (taxán), biflavonoidok
Hatások: erősen mérgező, szívre, keringésre ható
Javasolt: a népi gyógyászat menstruáció megindítására, bélférgességre, szívgyógyszerként adta. Mára csak gyógyszeripari (ovárium és emlődaganat terápia), ill. homeopátiás felhasználása van.
Homeopátiás alkalmazás: bőrkiütés, emésztési panaszok
Ellenjavallt: várandósoknak és szoptató kismamáknak
Érdekességek:
- A legnehezebb és legkeményebb tűlevelű fa.
- Nagyon lassan, évente 2-3cm-rel növekszik.
- Ellentétben más növényfajokkal, a tiszafának csak a piros termése ehető, minden más része, így magja is erősen mérgező.
- Normandia területein 2000 éves példányok is élnek.
- Az ókori Görögországban és Rómában a látomások és varázslatok istennőjének, Hekaténak volt a fája.
- A britek szerint a temetőkben élő tiszafa egészen a holtak szájáig ér, a lélek újjászületését szimbolizálja.
- A taxus összefügg a toxon szóval, amelynek íj a jelentése, a toxikoné pedig méreg. Mivel az íjak és tőrök markolatai tiszafából készültek, a nyílvesszőt pedig tiszafa mérgében mártották meg, ezért a tiszafa sok helyen a halállal fonódik össze. De nem csupán a halál, hanem ugyanakkor a megújulás szimbóluma is.