Ánizs

Az ánizs az ókor óta ismert különleges illatú gyógy- és fűszernövény. Nem csak ételek, sütemények ízesítésére, hanem köhögéscsillapításra, gyomor-bélrendszeri görcsök oldására, fertőtlenítésre, tejelválasztás serkentésre is alkalmazható.

Latin név: Pimpinella anisum

Népies név: bécsi kömény

Angol név: Anise

Növényi tulajdonságok: Az ánizs az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozik, 30-60cm-re nő. Jellegzetes illatő, szőrös szárú növény.

Hasznos rész: szárított termése, illóolaja

Előfordulás: szerte a világon. Földközi-tenger keleti partvidékén őshonos

Hatóanyagok: kumarinok, illólaja (metil-kavikol, transz-anetol, ánizsaldehid)

Hatások: nyálkaoldás, köhögéscsillapítás, görcsoldó, szélhajtó, torokfertőtlenítő, antibakteriális

Javasolt: gyermekek esetében a colica (görcs) kezelésére alkalmazzák. Tejelválasztás serkentésére, légúti hurutok, köhögéscsillapításra, gyomor-bélgörcs, felfúvódás kezelésére

Ellenjavallt: Várandósoknak, epilepsziában szenvedőknek

FONTOS: allergiás reakciót válthat ki

Homeopátiás alkalmazás: nyak, tarkó, derékfájdalom csillapítására

Érdekességek:

1. Az ókorban kígyómarás ellenmérgeként is alkalmazták.
2. Nagy Károly törvényben rendelte el termesztését.
3. Hatástani szempontból az édesköményhez és köményhez hasonlítható.
4. Az élelmiszeriparban, gasztronómiában előszeretettel alkalmazott fűszernövény. Számos ital (pl. ouzo, raki, pernaud) aromáját alkotja.
5. Rovarcsípés ellen is alkalmazható külsőleg.
6. Mandulagyulladás esetén zsályával és borsmentával együtt hatékony.

A mag nyers rágcsálása megállítja a csuklást (népi praktika).