Az ánizs az ókor óta ismert különleges illatú gyógy- és fűszernövény. Nem csak ételek, sütemények ízesítésére, hanem köhögéscsillapításra, gyomor-bélrendszeri görcsök oldására, fertőtlenítésre, tejelválasztás serkentésre is alkalmazható.
Latin név: Pimpinella anisum
Népies név: bécsi kömény
Angol név: Anise
Növényi tulajdonságok: Az ánizs az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozik, 30-60cm-re nő. Jellegzetes illatő, szőrös szárú növény.
Hasznos rész: szárított termése, illóolaja
Előfordulás: szerte a világon. Földközi-tenger keleti partvidékén őshonos
Hatóanyagok: kumarinok, illólaja (metil-kavikol, transz-anetol, ánizsaldehid)
Hatások: nyálkaoldás, köhögéscsillapítás, görcsoldó, szélhajtó, torokfertőtlenítő, antibakteriális
Javasolt: gyermekek esetében a colica (görcs) kezelésére alkalmazzák. Tejelválasztás serkentésére, légúti hurutok, köhögéscsillapításra, gyomor-bélgörcs, felfúvódás kezelésére
Ellenjavallt: Várandósoknak, epilepsziában szenvedőknek
FONTOS: allergiás reakciót válthat ki
Homeopátiás alkalmazás: nyak, tarkó, derékfájdalom csillapítására
Érdekességek:
- Az ókorban kígyómarás ellenmérgeként is alkalmazták.
- Nagy Károly törvényben rendelte el termesztését.
- Hatástani szempontból az édesköményhez és köményhez hasonlítható.
- Az élelmiszeriparban, gasztronómiában előszeretettel alkalmazott fűszernövény. Számos ital (pl. ouzo, raki, pernaud) aromáját alkotja.
- Rovarcsípés ellen is alkalmazható külsőleg.
- Mandulagyulladás esetén zsályával és borsmentával együtt hatékony.
A mag nyers rágcsálása megállítja a csuklást (népi praktika).