Keresett szó: antibakterialis

A vörös áfonya az erikafélék családjába tartozó örökzöld cserje, amely a medveszőlőhöz hasonlóan a húgyúti fertőzések hatékony ellenszere.

A kakukkfű már több mint 4000 éve ismert fűszer és gyógynövény. Az ókorban aranyér, vizenyő (ödéma), szemölcs és isiász ellen alkalmazták. A középkor fitoterapeutái univerzálisnak tartották sokrétű kedvező hatása miatt. Napjainkban a légúti hurut, a száj és garatüreg gyulladásai, étvágytalanság, bélféreg esetén adják.

A komló termesztése a 8. századi frank birodalomba nyúlik vissza. Hildegard von Bingen a 11. században hatékony nyugtató növényként tartotta számon. Napjainkban alvászavarok kezelésére, nyugtatásra, klimax és menstruációs panaszokra alkalmazzák.

A köményről már a Biblia is említést tesz. Nagy Károly idejében törvényi előírás volt termesztése. Mindez emésztést serkentő, haspuffadást és gyomoridegességet megszüntető hatásainak tulajdonítható.

A fokhagyma gyógyhatásait már az ókori Egyiptomban ismerték, ahol a piramist építő rabszolgákat kötelező fokhagyma-adaggal látták el a teljesítőképesség fenntartására. Az ókori Görögország legnagyobb orvosa, Hippocrates a megfázást kezelte fokhagymával, de bőrpanaszokra és az emésztés javítására és féreghajtásra is ajánlotta. A középkorban Hildegard von Bingen, bencés apátnő kis mennyiségben, nyersen fogyasztva javasolta.

Először az észak-amerikai indiánok alkalmazták fertőzések kezelésére. A 18. század óta Európában is számtalan fajtáját termesztik. Az ú.n. eklektikus medicina az 1800-as évek végén írta le az echinacea – más néven kígyógyökér – rendkívül erős gyulladáscsökkentő hatásait. Napjainkban az immunrendszer erősítésére, fertőzések megelőzésére és kezelésére alkalmazzák.