Kissé igazságtalan, hogy a legtöbb ásványi anyag, mint például a kalcium, magnézium, kálium létfontosságú, szervezetünk számára nélkülözhetetlen ásványi anyagokként vannak számontartva, más nyomelemek – így a mangán is – nem kerülnek soha a figyelem előterébe, annak ellenére, hogy széles spektrumú jótékony hatásokat váltanak ki, segítik az egészségfenntartást és biztosítják a szervek megfelelő működését.
A mangán legtöbbször koenzimként funkcionál, vagyis a fehérjékkel egy „csapatban” aktiválják a kémiai reakciókat. Legnagyobb mennyiségben a májban, gerincoszlopban, hasnyálmirigyben, agyban lelhető fel és az ott zajló anyagcsere-folyamatokban vesz részt. Fontos részt vállal bizonyos enzimek aktivációjában is. Például az antioxidáns hatású szuperoxid dizmutáz enzim mangánból alakul ki. Az antioxidánsok rendkívül lényeges szerepet kapnak a sejtek szabadgyökökkel szembeni védelmében.
A mangán óvja a szervezetet a daganatos és számos más betegség kialakulásával szemben. Részt vesz a koleszterin és szénhidrát-anyagcserében, a pajzsmirigyfunkcióban, a csont-, porcképződésben és a bőr épségében.
Humán vizsgálatok hiányában igazából nem tudhatjuk, hogy a mangánhiány milyen következményekkel jár, azonban állatkísérletek eredményei bizonyították, hogy az alacsony mangánszint csökkent agyi funkciókkal jár, emellett a csont és porcfejlődés akadályozottá válik, a csontszilárdság csökken, a reproduktív funkciók hiányt szenvednek és a vércukorszint emelkedést szervezetünk nehezebben tolerálja.
Egy gyermekek körében végzett mexikói vizsgálat eredményei szerint mangán-szupplementáció hatására gyorsult a növekedés a placebo-t kapott csoporthoz képest. A szerzők aláhúzzák a fejlődő országokra jellemző mangánhiány fejlődés-visszamaradásban betöltött szerepét.
A csonterősség és a mangán kapcsolatáról 1994-ben jelent meg egy átfogó tanulmány a Journal of Nutrition hasábjain. A vizsgálatban 59 posztmenopauzában (változókor után) lévő, egészséges nő vett részt. Az egyik csoportnak placebo hatású szert, a másiknak csak kalciumot, a harmadiknak nyomelemeket (15mg cinket, 5mg mangánt, 2,5mg rezet), a negyedik csoportnak kalcium és nyomelem is került a szedendő étrend-kiegészítők közé. Két évvel később az eredmények bebizonyították, hogy a legkisebb gerincoszlopon mért csonttömeg-vesztést a kalciummal és nyomelemekkel együttesen szupplementált csoport szenvedte el.
A mangán tekintetében a 2008-ban elfogadott európai javasolt napi bevitel érték 2mg. Egyes állásfoglalások szerint a tizenegy év feletti gyermekek, valamint felnőttek esetén 2-5mg-ra van szükség naponta. A zöldségfélék, gyümölcsök, gabonafélék bővelkednek mangánban, ezért a vegetariánusok naponta akár 18mg mangánt is bejuttatnak szervezetükbe. Az ananász, pekán dió, zabkása, mazsola gazdagon hordozza, de a rizsben, lima babban, édesburgonyában, búzalisztből készült kenyérben, parajban is megtalálható.
Mangán túladagolásról eddig nem jelent meg tudományos közlemény. Néhány vizsgálat eredménye valószínűsíti a vér-agy gáton átjutást, amely Parkinson kór kialakulásához vezethet. Azonban a táplálkozással lehetetlenség eljutni a mangán-toxikózis állapotába.
Az orális fogamzásgátlók és a savközömbösítők hatását gyengítheti, ezért többletbevitelre van szükség.