Keresett szó: felhasznalas:

A szegfűszeget Kínában már többezer évvel ezelőtt ismerték. Később arab kereskedők hozták Európába. A középkorban elterjedt volt a kolostorok gyógynövénykertjeiben nem véletlenül, hiszen a fertőzések (pl. akkoriban a pestis) ellen, valamint a fogat, felső légutakat érintő gyulladások hatékony ellenszere.

A szentjánoskenyérfa – más néven karob - ismerete az ókorba nyúlik vissza. Magja enyhén édeskés ízt hordoz, amelyet főként hasmenés kezelésére alkalmaztak. Később a gyémánt, ill. arany mérésére használták, mivel magjai hajszálpontosan egyforma súlyt nyomnak. Napjainkban élelmiszerek formájában (kávé, italok, csokoládé bevonat, stb.) juthatunk hozzá.

A kakukkfű már több mint 4000 éve ismert fűszer és gyógynövény. Az ókorban aranyér, vizenyő (ödéma), szemölcs és isiász ellen alkalmazták. A középkor fitoterapeutái univerzálisnak tartották sokrétű kedvező hatása miatt. Napjainkban a légúti hurut, a száj és garatüreg gyulladásai, étvágytalanság, bélféreg esetén adják.

A kálmos gyógyító hatásait már az ókori Egyiptomban is ismerték és a Biblia is említést tesz róla. Nyugtató, menstruációt serkentő, gyomor-bélrendszeri panaszokat enyhítő tulajdonságokkal rendelkezik.

A kámfort Kínában a Tang Dinasztia uralkodása alatt jégkrémek ízesítésére alkalmazták. Később Hahnemann a kolera megelőzésére alkalmazta. Napjainkban epilepszia, álmatlanság, delírium, menstruációs zavarok, köszvény, reuma, orrdugulás, fogszuvasodás esetén adható. A Gingisol foggél egyik alapanyaga.

A kamilla gyógyító hatásait az ókor óta ismerik a 16. században a leggyakrabban alkalmazott gyógynövényként tartották számon. A gyomor-bélrendszerre fejt ki nyugtató hatást, oldja a hapuffadást és segít a májbetegségek, valamint a hólyaghurut kezelésében.