Keresett szó: anyagok:

A somkórót az ókorban fekélyek, ótvar kezelésére, belsőleg gyomorfájdalmakra ajánlották. Később sebgyógyító, fájdalomcsillapító hatása mellett izzasztó, vizelethajtó tulajdonságai is ismertté váltak. Napjainkban aranyér és visszér ellen is alkalmazzák.

A szantálfa a test és lélek hűsítő, nyugtató növénye. Fertőtlenítő, antibakteriális, gyulladáscsökkentő, szélhajtó, nyugtató hatásait az ókorban is ismerték. Az indiai ayurvéda medicina is előszeretettel alkalmazza a harmadik szem megnyitására, a meditáció elősegítésére is.

A szappanfű nevét szappanszerűen habzó gyökeréről kapta. Hatásait szaponin tartalmának köszönheti. Csillapítja a köhögést, oldja a nyálkát, izzaszt, tonizál és vizeletet hajt. Csak szakember javaslatára fogyasztható.

A szegfűszeget Kínában már többezer évvel ezelőtt ismerték. Később arab kereskedők hozták Európába. A középkorban elterjedt volt a kolostorok gyógynövénykertjeiben nem véletlenül, hiszen a fertőzések (pl. akkoriban a pestis) ellen, valamint a fogat, felső légutakat érintő gyulladások hatékony ellenszere.

A szenna használata a 9-10. századba nyúlik vissza. Elsősorban a belek tisztítására, hashajtásra alkalmazták és alkalmazzák napjainkban is.

A szentjánoskenyérfa – más néven karob - ismerete az ókorba nyúlik vissza. Magja enyhén édeskés ízt hordoz, amelyet főként hasmenés kezelésére alkalmaztak. Később a gyémánt, ill. arany mérésére használták, mivel magjai hajszálpontosan egyforma súlyt nyomnak. Napjainkban élelmiszerek formájában (kávé, italok, csokoládé bevonat, stb.) juthatunk hozzá.