Keresett szó: anyagok

A középkor nagy gyógyítója, Avicenna nyerte ki először a rózsa olajat és alkalmazta masszírozáshoz. Borban főzve fül és fogfájásra adták, leveléből szemkenőcsöt készítettek. Napjainkban fájdalomcsillapításra, sebkezelésre, bőrápolásra, megfázásos panaszokra ajánlják.

A smilax – más néven szarszaparilla – Dél Amerikából származik. Előszeretettel alkalmazzák méregtelenítésre, vizelethajtásra, bőrbetegségek (pl. pikkelysömör) kezelésére. Hatékonyan gyógyítja a nemi betegségeket és erősíti az immunrendszert, harmonizálja a hormonrendszert. Testépítők is alkalmazzák szteroid- és májvédő, valamint ízületeket regeneráló hatásai miatt.

A somkórót az ókorban fekélyek, ótvar kezelésére, belsőleg gyomorfájdalmakra ajánlották. Később sebgyógyító, fájdalomcsillapító hatása mellett izzasztó, vizelethajtó tulajdonságai is ismertté váltak. Napjainkban aranyér és visszér ellen is alkalmazzák.

A szantálfa a test és lélek hűsítő, nyugtató növénye. Fertőtlenítő, antibakteriális, gyulladáscsökkentő, szélhajtó, nyugtató hatásait az ókorban is ismerték. Az indiai ayurvéda medicina is előszeretettel alkalmazza a harmadik szem megnyitására, a meditáció elősegítésére is.

A szappanfű nevét szappanszerűen habzó gyökeréről kapta. Hatásait szaponin tartalmának köszönheti. Csillapítja a köhögést, oldja a nyálkát, izzaszt, tonizál és vizeletet hajt. Csak szakember javaslatára fogyasztható.

A szegfűszeget Kínában már többezer évvel ezelőtt ismerték. Később arab kereskedők hozták Európába. A középkorban elterjedt volt a kolostorok gyógynövénykertjeiben nem véletlenül, hiszen a fertőzések (pl. akkoriban a pestis) ellen, valamint a fogat, felső légutakat érintő gyulladások hatékony ellenszere.