Az édeskömény jellegzetes illattal és aromával rendelkezik, melynek alkalmazása évezredes múltra tekint vissza. A mediterrán területeken, különösen Görögországban „marainonak” nevezték, mert a testtömeg csökkentését tartották legfőbb hatásnak. Culpeper, korabeli asztrológus szerint az édeskömény a szűz jegy karakterét hordozza. A kínai és indiai kultúrában skorpiócsípés és kígyómarás ellen alkalmazták. A középkorban a gyógynövények legendás ismerője, Hildegard von Bingen bencés apátnő is előszeretettel alkalmazta. A Közel-Keleten misztikus növényként a szellemektől való távolmaradás zálogát jelentette. Lássuk, valójában mire alkalmazható!
Az édeskömény – latinul Foeniculum vulgare - az ernyősök (Apiaceae) családjába tartozik, 0,5-2m-re nő. A kapor, ánizs, kömény rokona. A Földközi tenger partvidékén, Európában, Indiában, Japánban, USA-ban őshonos.
Terápiás hatását illóolaj komponenseinek köszönheti, melyek között a limonén, pinén, transz-anethol, fenchon, metil-chavicol emelkedik ki. Jellegzetes, megkülönböztető íze az anethol vegyületnek köszönhető.
Az édeskömény az emésztési folyamatok, a gyomor-bélrendszeri működés támogatója. Nem véletlenül alkalmazzák csecsemők hasfájdalmának enyhítésére, valamint várandós és szoptató kismamák székletürítésének rendezésére. Természetesen nem csupán a csecsemők és várandós, ill. szoptató kismamák körében alkalmazható, hanem bárki számára hatékony, akiknek nincs allergiája az ernyősvirágzatúakra, valamint nem szed ösztrogén készítményt, tamoxifent, valamint antibiotikumot.
Az édeskömény alapvetően a bél simaizomzatát lazítja, ezáltal megakadályozza a fájdalmas bélgörcsöt, fokozott bélgáz termelést, hasi diszkomfort-érzést. Abban az esetben, ha útifű maghéjjal, inulinnal egészül ki szedése, a bélrendszeri diszkomfort-csökkentő hatás felerősödik.