Keresés befejezése

Gyógynövények szerepe a daganatos betegségek kezelésében

Gyógynövények szerepe a daganatos betegségek kezelésében

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérései szerint 2008-ban 7,6 millió ember vesztette életét daganatos betegségben. A megbetegedések 70%-a az alacsony és közepes jövedelmű családokban fordult elő. Becslések szerint a daganatos betegségek halálozási aránya 2030-ra eléri majd a 12 milliót.

A WHO daganatos betegségekre vonatkozóan 10 tényt sorol fel:

  1. Több mint 100 féle daganat típus tudja megtámadni az emberi szervezetet.
  2. Világszerte a mortalitás 13%-a származott daganatos betegségekből, 2008-ban.
  3. A daganatos betegségek előfordulási gyakorisága lényegesen nagyobb az alacsony és közepes jövedelmű országokban.
  4. Férfiak körében az öt leggyakrabban előforduló daganat-típus a (1) tüdő, (2) gyomor, (3) máj, (4) vastagbél-végbél, (5) nyelőcső daganat.
  5. Nők körében az öt leggyakrabban előforduló daganat-típus az (1) emlő, (2) tüdő, (3) gyomor, (4) vastagbél-végbél, (5) méhnyak daganat.
  6. A dohányzás a legnagyobb veszélyeztető faktor, a daganat-mortalitás 22%-ért felel.
  7. A daganatos betegségek egyötödét vírusfertőzés (HPV a méhnyak és Hepatitis B a máj esetén) okozza.
  8. Az emlő és vastagbél-végbél daganat korai felismerése és kezelése rendkívül lényeges, mivel megakadályozza a betegség tovaterjedését és teljes gyógyulást tud kialakítani.
  9. Minden daganatos betegnek szüksége van fájdalomcsillapításra, amellyel az életminőség jelentősen javítható.
  10. A daganatos betegségek legalább 30%-a megelőzhető az életmódbeli károsító tényezők felhagyásával: dohányzásmentes életmóddal, egészséges táplálkozással, rendszeres testmozgással, vírusfertőzés (HPV, Hepatitis-B) prevencióval.

Megelőző vizsgálatok eredményei szerint számos gyógynövény kaphat szerepet a daganatos betegségek prevenciójában és kiegészítő kezelésében. Jóllehet nem tekinthetők csodaszereknek és sok esetben hatékonyságuk sem jósolható meg. A legtöbb beteg nem a gyógyszerek helyettesítésére, hanem azok kiegészítésére alkalmazza, nem számolván az esetleges gyógyszerkölcsönhatásokkal. Legtöbb esetben a fiatal, jó szociális körülmények között élő, „csodát kereső” nők körében fordul elő a gyógynövények használata. Csoportjukra jellemző, hogy egészségtudatosabban élnek és általában kemoterápiás kezelésben részesültek. Számos tanulmány eredménye szerint a gyógynövények alkalmazása elsősorban az alternatív gyógymódok iránt fogékonyabb betegek körében fordul elő gyakrabban, valamint akiknél több idő telt el a diagnózis megállapítása óta. A betegek 70%-a nem tájékoztatja orvosát a gyógynövények alkalmazásáról, másrészről viszont az orvosok nagy többsége nincs alapvető ismeretek birtokában azok hatásait illetően.

 

A betegek kb. 50%-a használ gyógynövény alapú étrend-kiegészítőt gyógykezelésének kiegészítésére, 15%-a pedig direkt kezelésre. Az életminőség javítására, valamint a mellékhatások enyhítésére is meglehetősen sokan alkalmazzák (30-40%), különösen a gyógyszeres kezelés mellett. Egy 2006-ban publikált vizsgálat eredményei szerint az étrend-kiegészítőket fogyasztók életminősége jobb, mint nem fogyasztó társaiké. Az emlő és vastag-végbél daganatos betegségekben szenvedők körében magasabb a gyógynövénykészítmények bevitelének aránya, mint a tüdőrákban szenvedők csoportjában. Tizennégy európai ország összehasonlító elemzéséből kiderült, hogy a rákbetegek 36%-a állt alternatív gyógykezelés alatt. Érdekes azonban, hogy a gyógynövények alkalmazása ország, ill. kultúra specifikus. Például az olajfa levél Görögországra, az aloe vera Szerbiára és Spanyolországra jellemző, míg a fagyöngyöt Svájcban alkalmazzák előszeretettel. Japánban a gyógygombák és a cápaporc fogyasztása terjedt el leginkább.

Számos gyógynövényre, ill. növényi hatóanyag vegyületcsoportra mondható el, hogy képes visszaszorítani a transzformatív, hiperproliferatív és gyulladásos folyamatokat, amelyek mind szerepet játszanak a karcinogenezis iniciálásában. Más komponensek a vaszkuláris endotheliális növekedési faktor blokkolásával tudják meggátolni a daganatsejtek vándorlását.

A polifenol vegyületek között számos példa hozható fel a potenciális daganatellenes hatást illetően, amelyek között a rezveratrol (szőlő), kvercetin (brokkoli, hagyma, tea), kurkumin (kurkuma), genistein (szója), epigallokathekin (zöldtea) emelkedik ki.

 

A máriatövisben található szilimarin és szilibin hatóanyagok foszfatidilkolinhoz kapcsolódva fejtik ki az endotheliális növekedési faktort gátló effektust, így az ovárium karcinoma kezelésében vesznek részt. Az aloe vera hydroxy-anthrakinonjai révén jelentős fotocitotoxikus hatást gyakorol a tumorsejtekre. A bogyós gyümölcsök (málna, vörösáfonya, fekete áfonya, bodza) erős kemoprotektívitást hoznak létre a hidrogénperoxid és TNF-alfa gátlásán keresztül. A ginkgo biloba ödémacsökkentő, antioxidáns, mikrocirkulációt fokozó, oxigenizációt javító tulajdonságai számottevőek. A terpénvegyületek közül különösen a triterpénvegyületeknek tulajdonítható daganatellenes hatás.

Az alábbiakban felsoroljuk a potenciális daganatellenes tulajdonságokkal rendelkező vegyületcsoportokat:

-        gyógygomba komponensek

-        a fagyöngyben található iscador

-        echinacea

-        alfa-bisabolol a kamillából

-        ginzeng

-        fokhagyma

-        astragalus

Számos gyógynövény játszhat szerepet a kemo- ill. radioterápia mellékhatásainak leküzdésében, a szorongás, lehangoltság oldásában, mint például a kamilla, levendula, kava-kava, valeriana, gyömbér, aloe vera, golgotavirág, orbáncfű, citromfű.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a gyógynövények alkalmazásának daganatos betegségek kezelésében betöltött potenciális szerepe megkérdőjelezhetetlen. Azonban nagyon kevés klinikai stádiumban lévő tudományos vizsgálat áll rendelkezésre, amelyek alátámasztják az gyógyító effektust. A betegek nagy része nem tájékoztatja a kezelőorvost az étrend-kiegészítők használatáról, másik oldalon az orvosok nagy része tájékozatlan az egyes gyógynövények gyógyszerkölcsönhatásait, lehetséges gyógyhatásait illetően. Ezért az orvossal konzultálva célszerű alkalmazni az adott étrend-kiegészítőt, amikor megfelelő tudományos bizonyítékok állnak rendelkezésre, valamint ha a szedett gyógyszerek hatékonyságát nem befolyásolja.