Keresett szó: fruktóz

Táplálkozásunk során különböző tápanyagok kerülnek az emésztőcsatornába: legnagyobb mennyiségben az energiaszolgáltatók (szénhidrátok, zsírok, fehérjék) továbbá még vitaminok, vitaminszerű anyagok, illetve nyomelemek.

A hormonok fehérje természetű vegyületek, melyek a perifériás szövetekben termelődnek és specifikusan hatnak, de egy felsőbb agyi központ felügyeletével. Hasonlóan igen kis mennyiségben vannak jelen a szervezetben, mint a vitaminok (ugyanúgy nélkülözhetetlenek), csak azzal a különbséggel, hogy a vitaminok általában a táplálkozás útján jutnak be a szervezetbe, a külvilágból, a hormonokat viszont a szervezet állítja elő.

A cukor az édes ízért felelős vegyületek, egyszerű szénhidrátok általános elnevezése. A cukrok közé szűkebb értelemben monoszacharidok (glükóz, fruktóz, galaktóz) és a diszacharidok (szukróz, maltóz és laktóz) tartoznak. A szukróz nem más, mint az asztali cukor, a laktóz a tejcukor, a maltóz a malátacukor.

A szénhidrát szervezetünk fő energiaforrása. Az agyműködéshez is nélkülözhetetlen. Szénhidrátok csoportjába tartoznak a cukrok és a keményítő, melyet természetes formában a gabonafélékben (gabona magvak, kenyérfélék, rizs, tészta), gyümölcsökben, zöldségfélékben, tejben és tejtermékekben, mézben találhatunk meg. Nem mindegy, hogy melyiket választjuk, mivel hasznosulásuk mértéke, felszívódásuk sebessége nem megegyező.

A mannára már a biblia is említést tesz. A kőrisfa kérgének nedve enyhén édeskés ízét a benne rejlő mannitol (cukoralkohol) adja. Nem csak a cukorbetegség kezelésében, hanem enyhe hashajtásban is segítségre lehet.

A lúgosítás módszerei közt számos változatot megkülönböztethetünk, amelyek azonban élesen nem különíthetők el egymástól. Legyen szó bármelyik módszerről, az étkezés – különösen a zöld leveles növények és más zöldségek, gyümölcsök -  mindegyikben kulcsszerepet kap.