Keresett szó

Az ókori Görögországban a látás javítására, sárgaság és bőrkiütés kezelésére javasolták a vérehulló fecskefüvet. A középkori kolostorok orvosai görcsöket, fekélyeket enyhítettek vele. Napjainkban az epeutak, gyomor, belek görcseinek, valamint szemölcsök kezelésére alkalmazzák.

A vörös áfonya az erikafélék családjába tartozó örökzöld cserje, amely a medveszőlőhöz hasonlóan a húgyúti fertőzések hatékony ellenszere.

A vörös szőlő – más néven borszőlő – szerteágazó jótékony hatást fejt ki. Elsősorban a szív-érrendszert védi, de emellett a vénák megfelelő tónusát is biztosítja. Erősít, vitalizál és fokozza az immunvédelmet. Külsőleg és belsőleg is alkalmazható.

A zabot az ókorban hasmenés és köhögés kezelésére adták, a középkorban bőrbetegségek kezelésére és idegerősítésre használták. Korunkban a homeopátia roborálásra, álmatlanság és idegkimerültség esetén alkalmazza.

A fehér zászpa Európa egyik legmérgezőbb növényeként él a köztudatban nem véletlenül, hiszen gyökerének 1-2 g-ja szívmegállást okozhat. A homeopátia azonban előszeretettel alkalmazza arcidegzsába, valamint hányás, hasmenés, heves nyáladzás esetén.

A rómaiak a zsályát szent növénynek nevezték számos jótékony hatása miatt. Kiemelendő a gyulladáscsökkentő, izzadás-gátló, nyálkaoldó, összehúzó hatása. Sebek fertőtlenítésére, szárítására is alkalmazható. Rozmaringgal együtt ízletes ételek készíthetők vele.