Keresés befejezése

Keresett szó

Vörös szőlő

A vörös szőlő – más néven borszőlő – szerteágazó jótékony hatást fejt ki. Elsősorban a szív-érrendszert védi, de emellett a vénák megfelelő tónusát is biztosítja. Erősít, vitalizál és fokozza az immunvédelmet. Külsőleg és belsőleg is alkalmazható.

Zab

A zabot az ókorban hasmenés és köhögés kezelésére adták, a középkorban bőrbetegségek kezelésére és idegerősítésre használták. Korunkban a homeopátia roborálásra, álmatlanság és idegkimerültség esetén alkalmazza.

Zászpa

A fehér zászpa Európa egyik legmérgezőbb növényeként él a köztudatban nem véletlenül, hiszen gyökerének 1-2 g-ja szívmegállást okozhat. A homeopátia azonban előszeretettel alkalmazza arcidegzsába, valamint hányás, hasmenés, heves nyáladzás esetén.

Zsálya

A rómaiak a zsályát szent növénynek nevezték számos jótékony hatása miatt. Kiemelendő a gyulladáscsökkentő, izzadás-gátló, nyálkaoldó, összehúzó hatása. Sebek fertőtlenítésére, szárítására is alkalmazható. Rozmaringgal együtt ízletes ételek készíthetők vele.

Len (lenmag)

A len jótékony hatásainak ismerete az ókorba nyúlik vissza. Görögországban kelések puhítására alkalmazták. Külsőleg és belsőleg is ajánlották, pl. köhögéscsillapításra, méhgyulladás kezelésére, leégett bőr nyugtatására egyaránt. Hildegard von Bingen sebkezelésre ajánlotta.

Lestyán

A lestyánt már az ókorban kedvelt fűszernövényként tartották számon. Nagy Károly a híres „Capitulare”-ban rendeletbe vette termesztését. Vizelethajtó, gyomorerősítő, nyálkaoldó, fájdalomcsillapító hatást fejt ki.