Alapvetően háromféle mentafaj különböztethető meg, melyek közös jellemzője, hogy mentolt tartalmaznak. Az alábbiakban a borsmentáról írunk.
A borsmenta (Mentha piperita) az ajakosvirágúak (Lamiaceae) családjába tartozik, 30-90 cm magasra nő. Vöröses, szőrös szárral rendelkezik. Számos értékes hatóanyagot – cineolt, limonént, karvont, izomentont, mentont, mentolt – hordoz. Mind közül a legfontosabb a mentol, melynek szerteágazó, kedvező hatása igen régóta ismert az ételízesítésben, fitoterápiában, aromaterápiában, szépségápolásban egyaránt.
Különlegessége a testet és elmét egyaránt hűsítő, frissítő hatásának köszönhető. A menta Janus arca (kettőssége) az idegrendszeri stimulációval és simaizomra gyakorolt relaxációval jellemezhető. Vagyis amíg az idegrendszerre élénkítő (éberséget fokozó, közérzetjavító) hatással rendelkezik, addig a gyomor-bél rendszerre görcsoldó, nyugtató hatást fejt ki.
Ez utóbbi tulajdonsága igen sokrétű, hiszen az emésztőrendszeren belül szinte nincs olyan szerv, amelyre ne gyakorolna hatást. A kellemetlen szájszag ellenszere, emellett segíti az epeürülést, nyugtatja a gyomrot (véd a gyomorfekéllyel szemben és csökkenti a hányingert). A hasi diszkomfort-érzet, kóros gázképződés csökkentésében jár élen. Az irritabilis bélszindróma kezelésében is alkalmazzák.
A gyomor-bélrendszer támogatása mellett kiemelkedik baktérium, gomba és vírusellenes hatása. Különösen az évszakváltások idején, valamint a téli fagyos időszakban illóolaja - eukaliptusszal vagy anélkül – segíti a felső légúti hurutok oldását.
Összefoglalva elmondható, hogy a menta belsőleg alkalmazva támogatja az emésztőrendszeri panaszok enyhítését. Különösen hatékony a puffadás, émelygés, gázképződés, hasi diszkomfort-érzet enyhítésében.